Lamoriciére
Lamoriciére (ejtsd: lamoriszjer) Kristóf Léon Lajos Juchault de, francia tábornok, szül. Nantesben 1806 febr. 5., megh. prouseli kastélyában Amiens mellett 1865 szept. 10. A párisi politechnikum s a metzi katonai iskola elvégzése után mérnökkari szolgálatba lépett s 1830., a forradalom kitörésekor, az algeriai hadseregbe került mint hadnagy. Később Sarthe départementban a kamarába választották s mint képviselő a dinasztikus ellenzékhez csatlakozott. 1846. harmad ízben ment Algeriába s a következő évben részt vett az Abd el Kader elleni expedicióban, kit dec. 22. végre kezébe kerített. Az 1848 febr. forradalom kitörésekor Lajos Fülöp Páris katonai parancsnokává nevezte ki, de a királyságot ő sem birta megmenteni. Nemsokára a nemzetőrség parancsnoka s a védelmi tanács tagja lett, áprilistól kezdve pedig a nemzetgyülésen ismét Sarthe département-t képviselte. Az 1848-iki juniusi felkelés alkalmával ő vezette a rohamot a Bastille-tér s a Faubourg St. Antoine torlaszai ellen. 1849 julius 13-án mint rendkivüli követ a szt. pétervári udvarhoz ment, de már novemberben visszatért s a nemzetgyülésben Cavaignac pártjához csatlakozott. Napoleon az 1851-iki államcsiny alkalmával elfogatta s 1852. (jan.) az országból kiutasította. Ezen időtől kezdve L. felváltva Németországban, Belgiumban és Angliában tartózkodott 1857-ig, mely évben a császártól engedélyt kapott a visszatérésre. 1860 ápr. 7. a pápai sereg parancsnokává neveztetett ki és erélyes intézkedésekkel iparkodott a felkelést elnyomni, azonban szept. 18. Cialdini szárdiniai tábornokkal szemben Castelfidardo mellett csatát vesztett, minek következtében szept. 29. Ancona várát is fel kellett adnia. Ezután a magán életbe vonult vissza. Temetése nagy ultramontán tüntetésekre szolgáltatott okot. V. ö. Keller, Le général de L., sa vie militaire, politique et religieuse (Páris 1873, 2 köt.).
