Lámpás,
Lámpás, átlátszó anyagból (üveg) készült zárt szerkezet, melyben gyertya vagy mécses ég. Ott alkalmazzák, ahol nyilt világ használata lehetetlen v. veszélyes. A L.-nak többnyire pléhrácsozat között elhelyezett üveglemez-, máriaüveg-, halhólyag-oldala van; alakja négyszögletü, hengerded vagy gömbalaku. A fény erősebb vetítése céljából egyik oldala felé fényvetítővel van ellátva. Legfontosabb alakja a biztosító L. (l. o.).
L. az építészetben toronyszerü felépítmény az épületek legtetején, kiválóképen kupolatengelyek legmagasabb pontján. Eredetére nézve nem volna egyéb célja, mint az, hogy nyilásain bő napvilágosságot bocsásson keresztül az épület belső terébe. Modern épületeink emelésénél azonban gyakran figyelmen kivül hagyják a L. eredeti rendeltetését és csupán díszítés céljából, az architektura hatása kedvéért készítik. Igy p. a lipótvárosi bazilika (Budapest) kupoláján alkalmazott nagy L. nem áll közvetlenül a templom belső kupoláján, hanem egy tizenöt méternyivel magasabban szerkesztett vaskupolatetőn. A L. lehet kör-alaprajzu, de többnyire szabályos sokszög az alap-idoma. Falazott kupolán a L.-t is falazni szokták, különben rendszerint ácsszerkezetből vagy vasbordákból készítik, amelyeket bedeszkáznak s azután bádoggal borítanak. A L.-nak függélyesen emelkedő részét dob (tambour) szóval jelöli az építészet. A dob fölött van a L. teteje, amely kupola vagy kicsúcsosodó alaku az épület stilje és megoldásához képest.
L. az állattanban, az a jegy az állat fején, midőn az orr és orca a szemig és a homlok is fehér, A szem gyakran csóka (l. Csókaszem).
