Lateau
Lateau (ejtsd: lató) Lujza, stigmatizált nő, szül. Bois d'Haineban (Belgium) 1850 jan. 30., megh. 1883 aug. 25. Gyermekkorában sokat betegeskedett. Egy kínos betegségéből való hirtelen felgyógyulás után, 1868 ápr. 24., éles fájdalom vett rajta erőt, amely ezen időtől fogva minden pénteken megújult s Kirsztus sebeihez hasonló vérző sebhelyek tüntek fel rajta, amihez u. a. év jul. 17-től fogva delejes álomhoz hasonló lelki elragadtatás is járult. A pétneki nap elmultával eltüntek ugy a sebek, mint az extázis, s L. megint rendesen végezte napi munkáját; csak a későbbi évek során mutatkozott rajta az étvágytalasnág olyan foka, hogy az úrvacsorán kivül más táplálékot alig vett magához. A belga orvosi akadémia is foglalkozott L. állapotával és Warlomont, az előadó, stigmatikus neuropátiának mondta a betegséget. Dumont püspököt, ki L. ügyét különösen pártfogolta, a pápa mint elmebeteget letette s mikor L. mégis Dumont javára nyilatkozott, tőle a hivők is elpártoltak.
