Lény,
Lény, lenni-ből hibásan képezett szó, jelentése: az ami van, latinul ens, görögül το ον. A magyar nyelv nem a lenni tőből alkotja az ide tartozó szókat, hanem valóból. Igy a régi nyelv szembeállítja a valót, azt ami van, azzal ami csak látszik, p.: «A valót csak merő tetszeménynek, a tetszeményt valónak állítja», v. Faludinál: «Meg tudja jobbára választani a költött szándékokat a valóktól». Temérdek a régi nyelvben a való-val képezett szólás, melyek egy része feledésbe merült, de sok fennmaradt; ily képzések mint valós, valóság, nyilvánvaló, volt, volta, mivolta, voltaképen, voltaszerint untatják, mely úton kellett volna járnunk a filozofia műnyelv megalkotásában. - Lénytan, l. Ontologia.
