Likia
Likia (Lykia, Licia), ókori tartomány és félsziget Kis-Ázsiának déli partján. Határai: északon a Tauros-hegy és Frigia (részben Pizidia is); északon és északkeleten a Szolima hegység és Klimax szoros; nyugaton Karia, egyebütt a L.-i tenger. Legnagyobbrészt vulkanikus eredetü hegyei közül kiemelkednek a Kragosz (3000 m.) és Antikragosz (1800 m.), melyek a Telmisszosz és Xanthosz vizválasztóit képezik. Viszont a Xanthosz és Limirosz közt emelkedika Mazikitesz (most Aktár-Dagh) hegység, mig az országkeleti részében 3000 méterig emnelkednek a Szolima, az Olimpusz és Foinikusz (most Janar-Dagh), L. tengerpartja gazdagon alakult és dúsan rendelkezik öblökkel. Említendők a Glaukoszi- (most Makri-öböl), a Telmisszoszi- (Telmisszisz és Hieron hegyfokok közt) és a Pamfiliai- (adaliai) öböl. L. lakói nem megvetendő kiviteli kereskedelmet folytattak országuknak természeti termékeivel (cédrus, fenyő és platánus; bor, búza, sárfány; kitünő szivacsok és nafta). Nagyon tarka képet nyujt a régi L. lakossága. Legrégibb lakói a miliek (ugylátszik hegyekbe szorult őslakók) és a feniciai eredetü szolimok, akikhez (különösen a partok mentén) a görögökkel rokon, de mindenesetre indogermán törzsü nép járult, a termilek v. tremilek (saját nyelvükön tramele). Ezeket már Homeros ismeri, a görögök likiaknak nevezték, állítólag az athéni Lykostól, Aigeus testvérétől. L. politikai sorsa elég kedvezően alakult. Kroesustól megtudták magukat védeni, később uraik (a persák, rodusiak) szintén nem sok kárt okoztak bennök, a római hódoltság idejében pedig éppenséggel 23 városból álló szövetség fejlődött L.-ban, melynek élén egy likiarches állott. Csakis a császárok korában (Claudius vagy Vespasian alatt) lett L.-ból római provincia. L.-nak különös jelentőséget kölcsönöznek a területén talált műemlékek, különösen a faragványokkal ékes sziklasírok (l. az építészet IV. képmellékletét), nemkülönben az u. n. Harpyia-emlék (mely eredetileg Xanthosz várában állott) s különösen a feliratok, melyek egy sajátszerü, a frigekével rokon, de kétségkivül indogermán nyelven vannak irva. Ezeknek leirása, gyüjtése és megfejtése körül Fellows, Spratt és Forbes utazók, nemkülönben Savelsberg, Schönborn és Schmidt Móric tudósok fáradoztak.
