Lönnrot
Lönnrot Illés, nyelvbuvár s a modern finn irodalmi nyelv megalkotója, szül. Sammatiban 1802 ápr. 9., megh. u. o. 1884 márc. 19. Az abói egyetemen már 1822 óta filologiát, bölcsészetet és természettudományokat tanult, de 1827. Helsingforsban orvosi tanulmányokra adta magát és 1831. egyike volt a helsingforsi finn irodalmi társaság alapító tagjainak. Miután 1833 óta mint körorvos Kajanában műkdött, Castrén halála után, 1853. meghivták a helsingforsi egyetemre, a finn nyelv és irodalom tanszékére, melyet 1862-ig töltött be. Már 1828. beutazta Finnlandot, Lapplandot, Ingermanlandot és ÉNy-i Oroszországot, filologiai kutatások céljából s azért is, hogy a finn népköltés szájhagyományban fennmaradt emlékeit összegyüjtse. Kutatásainak első eredménye volt a Kantele (4 füzet, 1829-1831), melyben régi és ujabb finnnépdalokat adott ki. Ezt követte 1835-ben a finnek nagy nemzeti éposza, Kalevala (l. o.),mely ekkor jelent meg először és L. legnagyobb érdeme. A Kanteletar (Helsingfors 1887) szintén a finn népköltés lirai és és balladás dalainak gyüjteménye; kiadott ezután finn találós meséket és közmondásokat két kötetben: Soumen Kansan arvoituksia (Helsingfors 1844) és Suomen kansan sanalaskuja (u. o. 1842), továbbá az ehhez hasonló ráolvasások (Loitsuruonja, u. o. 1880) gyüjteményét. L. közbenjárása tette lehetővé azt is, hogy Paavo Korhonen finn paraszt népies költeményei megjelenhettek (u. o. 1848). Nyelvészeti főmüve a Finn-svéd Lexikon (u. o. 1874-80), amelylyel sokban hozzájárult a finn irodalmi nyelv fejlesztéséhez. A népoktatást L. a Mehiläinen haviés azOulun Viikkosanomia heti folyóirattal emelte és vitte előbbre. V. ö. Ahlquvist, Elias L. (Helsingfors 1885).
