Lukács atya,
Lukács atya, a Sólyom, ferencrendü barát, Szlavoniának egyik felszabadítója a török iga alól, szül. Pozsegában 1620 körül, megh. u. o. 1698. Leveleiben Fra Luca Imbrisimovics de Posega-nak hivta magát. ifjukorát és tanulmányi éveit külföldön töltötte, de 1658. visszatért hazájába, hol a velikai kolostor hitszónoka, 1675. pedig a zágrábi püspök helytartója lett. Szlavonia akkoriban nagyon sokat szenvedett a törököktől, L. pedig mindent elkövetett, hogy a törökök rablásainak véget vessen és különösen a keresztény gyermekek rablását megakadályozza. E miatt sokat kellett szenvednie a töröktől és a pozsegai pasa több ízben börtönbe vetette. Midőn Bécs felmentésének hire (1683) Szlavoniába hatott, L. felkelésre hivta hiveit és Ilics Ferenc fővezérlete alatt önkéntes csapatot szervezett. 1685. Bécsben járt, hogy az udvartól segélyt kérjen és erre előbb Leslie Jakab, majd Erdődy horvát bán vezénylete alatt Tótországban is megkezdték a szabadságharcot. 1687. I. Lipót király maga szólítá fel a szlavon népet felkelésre és Dünewald tábornokot küldte Tótországba, akit L. derekasan támogatott. 1688. letette L. a kardot, de nem szünt meg az éhségtől és más csapásoktól gyötört szűkebb hazája érdekében működni. Midőn a törökök 1689. újra berontottak, L. a Pozsega mellett emelkedő és ma Sólyomhalomnak elnevezett dombon márc. 12. velük szembeszállott és legyőzte őket. 1690. pedig L. tört be Boszniába. Utolsó éveit a szabadsághős a pozsegai kolostorban töltötte. Emléke ma is él a szlavon népdalokban, 1893. pedig tisztelői Pozsegában emlékszobrot emeltek neki. V. ö. Margalits Ede cikkét a Katolikus Szemlében (1894, 207. l.).
