Makó
Makó vitéz, 1217. II. Andrással együtt indult a Szentföldre. Hosszas útjának fáradalmait tüzes borokkal feledtette. Egyszer végre szép várost pillantott meg, melynek tornyairól a kereszt jelei intettek feléje. Térdre hullt a törődött zarándok s fenhangon adott hálát Istennek, hogy végre - Jeruzsálembe juttatta. Pedig csak Spalato volt az, mit a dalmát borok hatása alatt Jeruzsálemnek nézett. Azóta járja az a közmondás, hogy «Messze van, mint M. Jeruzsálemtől». (Szirmay, Hungaria in parabolis, 129; Tóth Béla, Szájrul szájra, 15-16.) A mai M. neve azon időben Felvelnök volt s igy a közmondás nem vonatkozhatik a városra.
