Mandingo
Mandingo (Vakore, Malinke, Szoninke, Szarakole, Bambarra, Szuzu, Bei), nagyon elterjedt négertörzs Ény-i Afrikában. A törzs, saját hagyományai szerint, Közép-Afrikában s később Szenegambiában lakott; arab tudósítások szerint pedig egy részük már a XII. sz.-ban iszlám vallásra tért. a XIII. sz.-tól a XV. feléig a M.-k a nagy Melle (innen: Malinke) birodalmat alapították a Niger felső hajlásában, de ez megdőlt, midőn a Tuaregek Timbuktut elfoglalták ésSzonghai is függetlenné lett. Ekkor Szenegambián keresztül, hol a Szarakole (Szoninke) törzset leigázták, Liberiáig nyomultak elő, melynek lakóit, a Joloffokat, szintén rabjaikká tették. A számos meghódolt törzszsel összevegyült M.-k jelenleg Manding, Bure és Bambuk tartományokat, továbbá Liberia hátsó részét (főváros Muzardu), Kaarta és Szegu tartományokat lakják; elszórva is élnek a Felső-Szenegál mentén (Bakeltől a Nigerig), a Kazamance és Gambia völgyeiben meg a Riviéres du Sud francia gyarmatokban. Testszinük sötétbarna, a Szoninke törzsé vörösbe játszik; arcuk szelidebb kifejezésü négertipus. A Fulbe-törzs benyomulása előtt a M.-k voltak Afrika kulturnépe. Kedélyük és képzelmük igen fogékony, számos meséjük és szóhagyományuk van és Nyugat-Afrika zene iránt is fogékony négertörzsei közé tartoznak. Legnagyobb résztmuzulmánok, sőt buzgó terjesztői az iszlám vallásnak; egyes törzsek ragaszkodnak pogány vallásukhoz. V. ö. Steinthal, De Mande-Neger-Sprachen (Berlin 1867).
