Müllenhoff
Müllenhoff Károly Viktor, német germanista, szül. Marne helységben (Holstein) 1818 szept. 8., megh. Berlinben 1884 febr. 19., hol 1858 óta a germán filologia egyetemi tanára volt. Lachmann legteljesebb tanítványa; 1854-58. Kielben működött. Sokoldalu igen tudós, nagy elmeéllel megáldott, de sok kérdésben elfogult s az ellentétes felfogások iránt hozzáférhetetlen szakférfiu volt. Fő műve: Deutsche Alterthumskunde (187-92, I-III. és VII. köt.), a germán filologia egyik alapvető műve, mely bámulatos tudáson nyugszik és számos kérdést old meg, de még többet vet fel. Egyéb művei: De antiquissima Germanorum poesia chorica (1847); Zur Runenlehre (1852); De carmine Wessofanto (1861); Germania antiqua (1873); Denkmä ler deutscher Poesie und Prosa aus dem VIII-XII. Jahrhundert (Scherer Vilmossal, 3. kiad. 1892); Kudrun (1845, Lachmann elmélete értelmében az eposz nagy részét mint későbbi toldást elveti); Zeugnisse und Excurse zur deutschen Heldensage (1865, a Haupt-féle Zeitschrift für deutsches Alterthum XII. kötetében, a húsmonda fontos anyaga ismeretlen forrásokból); Zur Geschichte der Nibelunge Noth (1855); Sagen, Mä rchen und Lieder der Herzogthümer Schleswig, Holstein und Lauenburg (1845). Azonkivül vezette a Deutsches heldenbuch kiadását (1866-73, 5 köt.), melybe a Laurin szövegét feldolgozta, és irt szótárt Groth Kolos Quickborn c. alnémet daloskönyvéhez. Beovulfra vonatkozó tanulmányai csak halála lután jelentek meg (1889). Életét megirta legjelesebb tanítványa, Scherer Vilmos (1896. V. ö. e könyv birálatát Heinrich Gusztávtól [Philolog. Közlöny, XX. 154. old.]).
