Münnich,
Münnich, 1. Adolf (jánosvölgyi), bányaigazgató, szül. Szepes-Iglón 1821. Tanulmányait Eperjes, Selmec, Bécs és Freibergben végezte. Részt vett a szabadságharcban, melynek lezajlása után hosszabb tanulmányutat tett. Iglón telepedett le. Mint bányaigazgató 50 év óta Gömör, Liptó, Abaúj, Zemplén és főleg Szepes vármegyékben fekvő bányatársulatok ügyeit vezette. A salgótarjáni kőszéntelepet 1860. és a következő években nagyrészt ő kutatta fel. A felsőmagyarországi bányapolgárságnak 36 év óta bizalmi férfia, ülnöke, majd alelnöke; utóbbi minőségben irta meg 1895. a bányapolgárság történetét. Egyháza ügyeiben is munkás volt mint az iglói ág. hitv. ev. főgimnázium iskola-felügyelője, utóbb mint az egyház felügyelője. A közügyek, különösen a bányászat terén szerzett érdemeinek elismeréseül 1896. a magyar nemességet nyerte a «jánosvölgyi» előnévvel.
1. M. Aurél (jánosvölgyi), politikus, az előbbinek fia, szül. Iglón 1856 máj. 11. Szülővárosában, Kassán és a budapesti egyetemen tanult; 1880. jogi doktorrá avatták, 1882. letette az ügyvédi vizsgát s a hazai első takarékpénztár ügyésze lett. 1884 óta képviselő, 1889 óta tagja a delegációnak, 1893 óta jegyzője ugyanannak és a hadügyi albizottságnak előadója, 1890. honvéd századossá lépett elő. M. a szabadelvüpárt tagja, a kérvénybizottságnak több ízben volt előadója; a véderő-bizottságban és a képviselőházban az 1889. új véderő-törvényjavaslatot, továbbá a népfölkelési és a honvédség fejlesztését célzó törvényjavaslatokat szintén ő referálta. Kezdeményezője és egyik megalapítója az első katonai szolgálat esetére biztosító intézetnek és a belvárosi takarékpénztárnak, mely intézeteknek és a belvárosi takarékpénztárnak, mely intézeteknek elnöki minőségében most is élén áll; vezetője több ipar- és közlekedési vállalatnak.
