Napválogatás,
Napválogatás, a babonásságnak az a neme, mely a hét, hó és év bizonyos napjaiban válogat, illetőleg egyeseket szerencséseknek, másokat szerencsétleneknek tart közülök. E babona ősrégi voltának hiteles bizonyítékaira akadunk már az egyiptomi emlékekben is; a görögöknek és rómaiaknak is megvoltak a maguk szerencsés és szerencsétlen napjaik. Az utóbbiak részben valamely nagy nemzeti szerencsétlenség évfordulói, részben egyéb, többnyire a hitrendszer keretében megszabott okból tekintettek baljóslatuaknak. Az ilyeneket «fekete jegyü napok»-nak (dies atro calculo notatus) nevezték a rómaiak. A nyugat- és középeurópai népközösség elég tág etnikai körében, amelyhez a legtöbb román, germán és szláv népen kivül a babona és sok egyéb népies hagyomány szempontjából a magyar nemzet is tartozik, többnyire közösek a N. fejezetébe tartozó babonák főbbjei is. Ilyen a legáltalánosabb elterjedésüek közül a péntek (különösen a nagypéntek) elleni elfogultság s a hó 13-ika és kisebb mértékben valamennyi 3-as számjegyü napjának baljóslatú voltában való hiedelem, valamint még sok más. A N. babonája különösen a gazdasági és háztartási munkák kezdése idejének megválogatására van nagyobb kihatással, nemkülönben az emberi élet nevezetesebb fordulópontjaink kedvező v. kedvezőtlen omenjei közé is tartozik. p. a vasárnapon született gyermek szerencsegyermek- A pénteken kezdődő dolog tartós, a keddi ellenben rövid tartamu. Egyéb általánosan babonás omenek is csatlakoznak a N. hiedelméhez s igy keletkeznek p. az oly babonás vélekedések, hogy a hét egyik v. másik napján éhomra tüsszenteni mit jelent stb.
