Nazarénusok,
Nazarénusok, igy nevezték egy ideig az első keresztényekezet, mint a nazareti Jézus követőit. Ezt a nevet a IV: és V. sz.-ban az a keresztény felekezet is viselte, amely a keresztények számára a mózesi szertartások megtartását is szükségesnek tartotta. Jelenleg is van egy ily nevü felekezet s ennek különösen Svájcban, Németországban és hazánkban vannak követői. Az apotoli hitvallást majdnem teljesen vallják, a szentségek közül csak a keresztséget és az úrvacsorát tartják; papjaik nincsenek és a szertartásokat elvetik. A gyermekek keresztségét érvénytelennek tartják s csak a felnőtteket keresztelik. A hatóságokat maguk fölött nem ismerik el, esküdniök és fegyvert viselniök nem szabad. Hazánkba 1839. Denkel János és Kropacsek János nevü magyar lakatoslegények hozták magukkal Zürichből e tanokat, amelyekbe őket Fröhlich Hnerik Sámuel avatta be. Nálunk a tulajdonképeni alapítójuk Hencsei Lajos kovácslegény, Denkel tanítványa volt. Budapesten alakult meg az első hitközség s 1840 máj. 8. tartották meg az első isteni tiszteletet. Azóta főkép az Alföldön terjed, a magyar reformátusok között. V. ö. Szőllősy Antal, A nazarénusokról (Debrecen 1871); Eötvös Károly, A nazarénusok története (megjelent a Pesti Naplóban 1873) és Szeberényi Lajos Zsigmond, Nazarenismus (Nagybecskerek 1888).
