Obedientia
Obedientia (lat.) a. m. engedelmesség. Az egyházi jogban a tridenti zsinat határozmányai szerint az u. n. debita O. azoknak az okoknak egyike, melyek kivételt állapítanak meg a javadalmasnak kötelezettsége alól, amelynél fogva a favadalom helyén személyesen és állandóan székelni tartozik (residentia perpetua), ha t. i. a javadalmast egyházi felsőbbsége oly egyházi ügy elintézésére használja, mely távollétét teszi szükségessé.
