Occam
Occam Vilmos, ferencrendi szerzetes és skolasztikus, szül. Occamban, a Surrey grófságban. Születésének ideje ismeretlen. Megh. Münchenben, 1347 ápr. 10. Duns Scotusnak volt a tanítványa, akitől Párisban a XIV. sz. elején a bölcsészetet és hittudományokat tanulta. Később e két tárgyat Párisban maga is tanította. A IV. Fülöp francia király és VIII. Bonfiác, továbbá Lajos bajor király és XXII. János közt kitört viszályok idejében az egyházzal szemben hatalmasan védelmezte a királyi hatalmat. Mint bölcselő a skolasztikában nagy tekintélyre vergődött; a tekintélyekre való hivatkozást elvetette s a nominalisták élén hevesen küzdött a realizmus hiveivel. Művei: Compendium errorum papae Joannis XXII. (Lugd. 1496); Opus nonaginta dierum (Páris 1495); Centiloquium teheologicum etc. (Lugd. 1495); Quodlibeta VII et tractatus de sacramento altaris (Argent. 1491); Summa totius logicae (Bonn 1498); Expositio super totam artem veterem (u. o.1496); Summulae in libros physicor. Aristotelis (Argent. 1491). L. még Nominalizmus.
