Osztályozás
Osztályozás, általában az a logikai eljárás, melylyel egy általánosabb fogalom alá tartozó fogalmakat kisebb csoportokba szedünk, akár a végett, hogy jobban áttekinthessük őket, akár hogy a mivoltuknál fogva egymáshoz tartozókat csoportosítva a fogalom belső tagozottságát föltüntessük. Az O. eme meghatározásából folyik, hogy teljesnek kell lennie, azaz a beosztandó fogalom minden tagja valamely csoportban, de csakis egyben helyet találjon. E célra szükségünk van u. n. beosztási alapra (fundamentum divisionis), azaz a kisebb csoportok alakításának valamely elvére. Csak oly elv alkalmas erre, mely bizonyos változatokban végig vonul az összes tagokon; amely tagokban az elvnek egy bizonyos változata találkozik, azok egy csoportba tartoznak. A beosztás mesterségesnek neveztetik, ha a beosztási alap csak valamely külső elv, amely a beosztandók mivoltát nem igen érinti; az ily O. is fontos áttekintést át a beosztandó fogalom egész körére. Ennek klasszikus tipusa a szótár, mely a szókat a betük sorrendje szerint csoportosítja. - O. a pedagogiában, az iskolai növendékek magaviseletének, szorgalmának és tanulásbeli előmenetelének a tanítói kar részéről történő megitélése és ez itéletnek érdemjegyekkel való megállapítása. Az O.-ra szolgáló érdemjegyeket többnyire a közoktatási kormány szokta megállapítani s a tanulásban való előmenetel jelölésére a legszokottabbak: jeles, jó, elégséges, elégtelen. Némely iskolánkban még a jelesnél is különb kitünő is megmaradt divatban korábbi időkből. Ha a tanuló egy vagy két tantárgyból elégtelen érdemjegyet kap, ugy kénytelen e tárgyakból javító vizsgálatot tenni, ha pedig kettőnél több tantárgyból kap elégtelen osztályzatot, ugy az osztály ismétlésére utasíttatik. Régebben középiskoláinkban félévenként osztályozták a tanulókat; újabban évharmadonként történik az O., amelynek eredményét a szülőkkel közölni szokták. - O. (értékpapiroké), l. Elhelyezés.
