Önbiráskodás,
Önbiráskodás, valódi vagy vélt jognak a törvényes út mellőzésével önhatalmu érvényesítése, amennyiben más büntetendő cselekmény esete fenn nem forog. Ebben a tiszta alakjában az Ö. az igazságszolgáltatás elleni bűntett. A bűnösség az állami igazságszolgáltatás igénybe vételének mellőzésében, az állami igazságszolgáltatásnak ebben rejlő negációjában áll. Az Ö. tehát csak addig terjed, ameddig az önhatalmu cselekmény nem sért más oly jogot, mely önállóü büntető védelemben részesül, mert az utóbbi esetben a minősítésre a cselekményben foglalt külön jogsértés irányadó. Ö.-t követ el p. az, aki követelésének biztosítására önhatalmulag zálogot vesz adósától, de nem Ö.-t, hanem szándékos emberölést követ el az, aki a tetten kapott tolvajt megöli, abban a hitben, hogy erre joga van; miután a büntető törvény nem tudása a beszámítást ki nem zárja. A cselekmény valamely jognak önhatalmu érvényesítésében állván, a fennálló birtokállapotnak védelme. Ö. soha sem lehet. Épp ugy lényeges eleme a cselekménynek a tettesnek tudata, hogy az önhtalmulag érvényesített jog őt tényleg megilleti. A tettesnek menthető tévedése nem zárja ki az Ö.-t mint enyhébb bűncímet, mert a ténykörülményeknek nem tudása, melyek a cselekmény tényálladékához tartoznak, vagy annak súlyosabb beszámítását okozzák, nem számítható be, ha az elkövető a cselekmélny elkövetésekor azokról tudomással nem birt. A fennemlített hitelező esetében tehát közömbös az, vajjon a tettes valóban hitelező volt-e, vagy csak annak tartotta magát. Az Ö. büntetendősége s büntetendőségének határai körül egyébiránt eltérők a nézetek. Az olasz btkv az Ö.-t csak akkor bünteti, ha a tettes annak céljából személyeken v. dolgokon erőszakot követett el. A magyar btkv az Ó.-t mint önálló bűncímet nem ismeri. Az Ö. céljából elkövetett cselekmény vagy önmagában, azaz eltekintve a céltól, büntetendő cselekményt állapít meg és ebben az esetben ehhez képest minősítendő, v. külön büntetendő jogsértést nem tartalmaz, s ez esetben bűntelen.
