Páfrány
Páfrány (növ., páprád, páprágy, páprág, paprágy, paprád, patrác, paizsika, paizska, paizspáfrány, vesepáfrány, ördögborda, ördögoldal, Aspidium Sw., Nephrodium Rich., Polypodium L. pro parte, Polystichum Roth.), a róla nevezett család füve. Spóracsoportja a levél visszáján keletkezik, kerekded vagy veseforma leple van. 220 faja (hazánkban 13) az egész földkerekségen terem. Tekintélyes szép harasztok, levelök egyszer vagy többször szárnyalt, a tőke földbeli. Legismeretesebb az Aspidium filix mas L. (Him-P.; párja a régiek hiedelme szerint a hölgyharaszt, l. o.), Európa, hazánk, Ázsia és Amerika nedves hegyi erdeiben gyakori. Levele szárnyalt, sallangja szálas-lándsás és szárnyas sallangu, sallangja hosszas, kerekített, a széle csipkés, a visszáján két sorban van a spóracsoportja (l. VIII. kötet 674. old. 3. ábráját), veseforma lepel fedi. Vastag tőkéjén (rhizoma filixis maris) a levélnyél maradéka van, kellemetlen szagu, eleinte fanyar, édeses ízü, aztán undorítón rágó, csípős-kesernyés, 5-6% kövér zöld olaj, az éteres olajnak némi nyomával, mint leghathatósabb rész, továbbá gyánta, cserzősav, keményítősav, cukor stb. az alkotó része. Éteres kivonata mint szemcsés kristályos páfránysav ülepszik le. Tőkéjét már nagyon régen féreg, még ma is a galandféreg ellen használják. az A. Lonchitis L. fajt, mint a gímnyelvet, sebre és lépfájásra használják. Az A. fragrans L. Szibériában és Közép-Ázsiában terem. Levele málnaillatu, Szibériában süly ellen, a mongol pedig teának használja. Az A. edule Spr. tőkéjével hazájában (Nepal) a nép táplálkozik. Régebben a kőmézet (l. o., angyal édes gyökér, édestövü P.) is a P.-hoz számították. Az Asp. Baromez, l. Szittyabárány. Arany-, ezüst- és borköves P. a Gymnogramme Dew. fajai.
