Palestrina,
Palestrina, Giovanni (v. Gianetto) Pierluigi da P. (családi nevén Sante), olasz zeneköltő s az egyházi zene újjáteremtője, szül. Palestrina (lat. Praeneste) városban 1514. v. 1515. (némely forrás szerint 1526. sőt 1529.), megh. Rómában 1594 febr. 1. Ifjuságáról mit sem tudunk; 1544-52 orgonás és templomi karnagy volt, ekkor Rómában hivatott a Szt.-Péter-templom karnagyául. 1555 első felében abban a kitüntetésben részesült, hogy állását felcserélte a sixtusi kápolna énekeskollégiumával; családapa voltáért hirtelen szegényes nyugdíjra utalták, csak a lelki rázkódás szülte betegsége után őszszel tették a lateráni Szt.-János-templom karnagyává. Csekély javadalmazása miatt azonban inkább a Santa Maria Maggiore karnagya lett (1561-71), mig Szt.-Péter-templomi karnagyságát, utódának halála után, újból elnyerte s haláláig megtartotta. Közben a pápai énekkar zeneszerzője (maestro compositore) tiszteletbeli állást nyerte, mikor a biborosgyülekezet (magasztos Improperiumainak hatása alatt) 1564. felszólította annak bebizonyítására, hogy áhítatos és művészi zenét még lehet irni; nem is egy, hanem három misét alkotott, ihletes, fönséges zeneműveket, amelyek nemcsak az akkori biborostestületet indították meg mélyen, hanem fölemelő hatásukat ma is ellenállhatatlanul gyakorolják, főleg a II. Marcellus pápának ajánlott hatszólamu mise. Mellékesen barátjának Neri szent Fülöpnek (aki őt később az utolsó kenettel látta el) oratoriójában és Nanini zeneiskolájában tanárkodott. 1570 óta, XIII. Gergely pápa megbizásából a nagy Graduale Romanumot javította, ehhez azonban Guidetti nevü tanítványával végeztette a forrástanulmányokat; munkájuk eredményei: Directorium chori (1582), Passio a négy evangelista nyomán (1586), Nagyheti officiumok (2587) és Praefatiók (1588). Guidetti halála után nem folytatta az erejét meghaladó munkát; a P. halála után megjelent Graduale de tempore-t ő maga elhibázottnak tartotta s három fia közül az egyedül életben maradt Iginio merőben üzleti szellemből adta ki a hagyatékában lelt kéziratot. P. összes zeneművei (93 mise, 360 motett, kötetre menő himnuszok, lamentációk, egy nyolcszólamu különösen hiressé vált Stabat Mater, sok magnificat, számtalan vallásos és világi tartalmu madrigal) a lipcsei Breitkopf és Härtel cégnél 34 kötetben jelentek meg, szerk. de Wit, Espagne és Haberl; szemelvények rendkivül nagy számban Commer, Choron, Chrysander, Lück, Proske, Rochlits, Schlesinger, Tucher stb. gyüjteményeiben.
