Palla
Palla (lat.), ruhadarab a régi rómaiaknál, mely különböző időben változott, de mindenesetre a nőknek köpönyegét (periblema) jelentette. Ilyen alakban, mint a nők egész testét borító felső ruhadarab fordul elő a római hölgyek szobrain. Szabása négyszögletes volt, csak a hosszuságnak a szélességhez való aránya volt változó. Hasonlókép változott a használat. Hol a bal vállon pihen az egyik vége és a balkar szabadon maradván, a P. körülöleli a testet és hanyagul a bal vállra lesz visszavetve (amictus, a Museo Borbonico herculaneumi hölgyén), hol a bal váll helyett a bal karra borul (Livia szobra u. o.), majd már a nyaknál kezdődik a beburkolózás, sőt a P. egy része fejtakaróul szolgál, ami rossz időben volt használatos. A P.-t leányok és asszonyok egyaránt viselték, szinre nézve voltak fehérek, biborszinüek, sötétek és feketék.
Római nő pallában.
P., a kat. egyházban az a fehér, vastagabb, négyszögletü kendőcske, amelylyel a szent misében a kehelyt a felajánlástól egészen az áldozásig befödik. Kender- vagy lenvászonból készül.
