Pancratius
Pancratius Mihály, erdélyi ev. püspök, szül. Kellingben, mások szerint Szászsebesen 1631. (mások szerint 1632.), megh. 1690 jul. 11. Nagyatyja a Básta Erdélybe való bevonulása idejében költözködött be, atyja meg (Mühlbach) szászsebesi ev. lelkész volt. 1648. elvégezvén Kolozsvárt és Pozsonyban a gimnáziumi tanfolyamot, 1650. a nagyszombati akadémiába ment, onnan 1652. Bécsbe, majd Nürnbergbe; 1653. Vittenbergába, hol a teologiát és a jogot tanulmányozta. Brockdorf Joakim lovag fiait a rostocki egyetemre vitte, hol ő maga az egyházi és polgári jog doktora lett 1661. és előadásokat tartott a történetből és az ékesszólástanból. Mint ilyen vetődött hazautaztában 1666 őszén vendégül Eperjesre, hol az eperjesi liceum rektora lett. 1668. Nagy-Szebenbe hivatott el rektorul, hol ott is 1669 jan. 9. iktattatott ezen hivatalába. Mint ilyen csak egy évit működött, 1670. neudorfi-újegyházi, 1671-ben pedig medgyesi városi lelkészszé lett. 1686 nov. 4-én az erdélyi szász ev. egyház püspökévé választatott s az maradt haláláig. Jelesebb művei: Exercitatio polit. juridica de imperio et juribus potestatis imperantium in capita subditorum (Kassa 1668); Supplementum Rheenianum (Lőcse 1668); Tractatus polit. juridicus in paragraphum: Jus itaque dupplex est (Kassa 1668). A nagyszebeni ev. egyházi könyvtár több kidolgozott kézikönyv-kéziratát őrzi.
