Péter,
Péter, szent, az apostolok fejedelme, előbbeni neve Simon. Bethsaidában született (Genezaret tava mellett). Bátyjával, András apostollal a Galileai-tengeren halászattal foglalkozott és Kafarnaumban lakott. Jézus első követői közé tartozott, kik közül őt, András, Jakabot és Jánost választá első tanítványaiul, végül apostol lett. P. az újszövetségi szentirásban állandóan az első helyen áll, különösen azon idő óta, amidőn az Úr nevét P.-re változtatta. Ő az apostolok fejedelme, az az erős kőszikla, melyre Krisztus egyházát építette, ő kapta a mennyország kulcsait, ő reá lett bizva az egész nyáj, a bárányok és juhok legeltetése, vagyis a hivek és apostolok igazgatása stb. Ő vezeti Mátyás apostol választását, ő hirdeti először a szentlélek elküldése után az összersereglett nép előtt keresztény hitközséget, ő elnököl a jeruzsálemi zsinaton stb. krisztus feltámadásáig Jeruzsálemben tartózkodott, azután Galileába ment, Jézus mennybemenetelekor ismét Jeruzsálemben találjuk. Később, Kr. u. 37. Jánossal Szamariát látogatta meg, 38. körutat tett Judea, Galilea és Szamaria hitközségekben; új községeket alapított Liddában, Joppéban, mire Antiokhiában, a hagyomány szerint hét évig kormányozta az egyházat mint püspök, de azért nem szünt meg más vidékeken Krisztus hirdetni és a pogányokat is felvette az egyház kebelébe. E miatt Jeruzsálembe kellett mennie, hol I. Herodes Agrippa őt az idősb Jakab apostol kivégeztetése után, miután az ifjabb Jakab püspökké választatott, elfogatta és börtönben záratta, honnan csodálatosan kiszabadult. 44. Rómába ment az evangeliumot hirdetni, de alig alapította meg itt a hitközséget, midőn a zsidók közt zendülés támadt, mire Claudius császár a keresztényeket és zsidókat kiűzte Rómából; P. erre ismét Ázsiába ment és meglátogatta a Galiciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitiniában lévő egyházakat, 51. elnökölt a jeruzsálemi zsinaton. Néhány hónap mulva Antiokiába ment, innen még egyszer körutat tett Palesztina s Ázsia egyházaiban s mivel Claudius utolsó vagy Nero első évében a zsidók ismét megtelepedhettek Rómában, P. ide jött és rövid idő alatt 2000-re szaporította a hivek számát, kik teljesen önálló, a zsinagógától független hitközséget alkottak. P., Rómán kivül D-i és É-i Italiában, Sziciliában és Szárdiniában is hirdette az evangéliumot. Nero uralkodása alatt kitört az első keresztényüldözés, mely alatt P. is (67 v. 68) kereszthalállal mult ki, de kérelme folytán fejjel lefelé, miután nem találta magát méltónak arra, hogy isteni mesteréhez hasonlóan függjön a kereszten. Emléknapját az egyház szt. Páléval együtt jun. 29. ünnepli, bár erre nézve kétséget kizáró bizonyíték nincsen. Szt. P.-től az újszövetségi szentirásban két levelet birunk, a pontusi, kappadóciai, galaciai, bitiniai és ázsiai keresztényekhez intézve. E két levélnek a valódiságát a protestánsok megtámadták, amint hogy P.-nek Rómában való tartózkodását is kétségbe vonták.
