Puvis de Chavannes
Puvis de Chavannes (ejtsd: püvi dö savan) Péter, francia festő, szül. Lyonban 1824 dec. 12. Eleinte Scheffer Henriknek volt tanítványa, de vajmi keveset tanulhatott tőle, azután Olaszországban járt, hol főleg a XV. sz.-beli mesterek műveit tanulmányozta, majd hazatérve, egész rövid ideig Delacroixnak és Couturenek volt tanítványa. Első kiállított művei még egészen a romantikus iskola jellegét viselik magukon, jgy a Sombreuil kisasszony egy pohár vér ivásával megmenti atyját (1850), nem is keltett velük semmi feltünést és neve csak 1861. kiállított két nagy dekorativ jellegü képe a Háboru és a Béke révén vált ismeretesebbé. Mindkettő az amiensi muzeumot díszíti, valamint később készített legkitünőbb műveinek egy része is: Munka - pihenés (1863); Ave Picardia nutrix (1865), és a Ludus pro patria (lándsavető ifjak, 1881). Azonkivül különösen hiresek: Az ősz és a nyár (1864. a lyoni és a lillei muzuemokban); Keresztelő szt. János lefejezése (1870); Az aratás (1873, chartresi muzeum); A szegény halász (Páris, Luxemburgi muzeum); A tékozló fiu (1879) stb. Újabban nagy deokorativ műveket készített a párisi Pantheon (4 kép szt. Genovéva életéből), a párisi Sorbonne, a bostoni nyilvános könyvtár számára. Utolsó nagy műve a párisi városháza lépcsőházában van: Géniuszok Páris városához vezetik Hugo Viktort. P.-ben méltán ünneplik a franciák legnagyobb élő festőjüket. A régi olasz festészet és az ókori remekművek tanulmányozása dacára is rendkivül eredeti. Egyszerü és méltóságteljes, a nélkül, hogy unalmassá válnék; képeinek elrendezése szigoru, alakjainak rajza szinte rideg, szinezése bágyadt, mindazonáltal nagy hatást gyakorolnak a szemlélőre, főleg a gyönyörü tájképi háttérnél és az egész nemes egyszerüségénél fogva. V. ö. Vachon, P. (Páris 1895).
