Rabonbán,
Rabonbán, a hitelét vesztett Csíki székely krónika szerint Attila halála, sőt egy darabit a magyarok honfoglalása után is a székelyek választott kormányzója és főpapja volt, ki a nép nevében mutatta be az áldozatokat és pedig a népgyüléseken, midőn a nép határozatait szentesítette, hadban a népet vezette, békében igazgatta. Székhelye e forroás szerint az Udvarhelytől DNy-ra eső Budvára volt, mig az áldomásokat, vagyis gyüléseket ugyanazon vár alatt, a Küküllő mellett tartották. Az áldozatoknál állítólag használt kókuszdiós kehely, melyet a Sándor-család őriz, XVI. sz.-beli készítménynek bizonyult. A fő R.mellett nagy és kis R.-ok is működtek a Székely krónika szerint, melyen kivül azonban e méltóságról egyetlen más adat sem szól. Ilykép kárba veszett kisérlet volt a R. név magyarázgatása is, melyek közt legáltalánosabb hitelre mégis Szabó Károly és Toldy Fernc ama nézete tett szert, hogy a R. voltakép ravoubánt, vagyis rovóbánt, olyat jelent, ki az irást (rovást) vezette.
