Rákóczy-nóta.
Rákóczy-nóta. A régi R. eredetét, melyből e század elején a világhirü Rákóczy-induló is keletkezett, mitoszi homály fedi. Tulajdonképeni szerzője sem ismeretes s legtöbb valószinüséggel bir az a feltevés, hogy a II. Rákóczy Ferenc szabadságharca elbukása s a fejedelem kibujdosása alatt vagy utána keletkezett egyes frázisai s dallammeneteinek bizonyos szövegszavakra való alkalmazása által, melyekből aztán későbben terjedelmesebb egész fejlődött ki. Közel másfél századon át, egyik nemzedék a másiknak hagyta hagyományképen, változó szövegszavakkal, a nélkül, hogy valaki még csak hiteles elkótázására is gondolt volna. Legelőször e század derekán Fáy István gróf az ismert műszerető magyar mágnás s a maltai rend lovagja foglalkozott vele, közzétevén azt hiányos töredékben A magyar zene gyöngyei című kiadványa IV. füzetében, állítólag hiteles szerzői s keletkezései adatokkal is ellátva. Aztán ismét elfeledték s még a legöregebb cigány zenészek hegedüjéről is letünt, aktuálisabb érdeket adván a belőle keletkezett s gyorsan elterjedt indulónak. A régi R. a magyar nép ajakán ugy régebben mint manapság is Rákóczy siralma címen fordul elő; a történeti buvárok véleménye keletkezési ideje felett azért eltérő, mert némelyek ugy vélekednek, hogy sem Rákóczynak, sem kurucainak nem volt okuk addig keseregni, mig a szatmári békét meg nem kötötték. Ezek szerint a nóta 1711. keletkezett volna, amire vall annak kesergő s panaszos szövege is, mely nem lehetett más, mint a magyar népköltészet névtelen feljajdulása. A hagyomány szerint tehát a nótát Barna Mihály (l. o.), Rákóczy udvari cigány zenésze, ki őt a számkivetésbe is kisérte, szerzette volna, akitől annak hires unokája Czinka Panna (l. o.) vette át s tartotta fenn és terjesztette, mig végre a mult század vége felé Vaczek váci zeneértő kanonok lekótázta.
