Rovarirtás.
Rovarirtás. Az állatok között a rovarok a legveszedelmesebb s legnehezebb pusztítható ellenségei az erdőnek. Ratzeburg szerint körülbelül 1000 faj az erdő fáin élősködik s közülök igen sokan rendkivüli szaporaságuknál fogva sokszor olyan pusztításokat visznek véghez az erdőkben, hogy az erdőgazdaság igen érzékeny kárt szenved. A káros rovarok elleni védelem két részre oszlik. Egyik az óvás,másik az irtás. Az első a kár elkerülését, a másik pedig annak megszüntetését célozza. Az óvórendszabályok nevezetesebbjei a következők: a fanemeknek termőhely szerinti helyes megválsztása, változatos koru, erős állabok nevelése, az erdőtalaj termőképességének óvása; helyesen választott vágásirány és szakszerüen vezetett áterdölések; fenyővágásokban a törzsek lekérgezésének szigoru véghezvitele; ugró vagy szökő vágásoknak alkalmazása oly erdőségben, amely fiatal korában rovardúlás veszélyének nagyon ki van téve (lúc- és erdei fenyő); a káros rovarokat pusztító hasznos állatoknak, u. m. a denevérek, vakond, cickányok, sündisznó, méhész és egerésző ölyv, erdei baglyok, kakuk, zenérek, cinkék, rigók, fakúszók, seregélyek, harkályfélék, általában az éneklő madarak, továbbá a rovarok közül az Ichneumonok (fürkészek), Tachinák, futóbogarak (Carabus), Staphylinusok, Telephorus, Clerus, Coccinellák, díszdarazsak, ásódarazsak (Crabronea), rablólegyek (Asilidae), szöcskék, szitakötők stb. védelembe vétele s szaporodásuknak előmozdítása.
Az óvó rendszabályok közé az esténkint repülő káros lepkefajok számarányának megállapítása is tartozik az u. n. világító tüzek segítségével, amindőn t. i. a repülés óráigan a megvizsgálandó erdő több helyén nagy lángu tüzeket raknak, hogy ezek fénye az erdőben levő lepkéket odacsalja; az odarepülő lepkék számából következtetés vonható a megszállás fokára. Némely káros rovar jelenlétének kipuhatolására s elszaporodásának korlátozására igen célszerüen alkalmazhatók a hernyőenyvgyűrük, 1. Hernyóenyv és Hernyótartók. Az irtó rendszabályok alkalmazása a rovarok életmódja szerint különféleképen történik. A szabadon élő rovarfajok ellen alkalmazhatják a peték, lárvák, bábok és nemzők (Imago) irtását. (V. ö. Téglás K., Erdővédelemtan.) Petét csak kivételesen lehet irtani, mert bajos hozzájuk férni. A lárvairtás a lepkék és hártyásszárnynak pusztításánál talál alkalmazást. Módjai: a szedés, rezzentés vagy lekopogtatás, a hernyófészkek felperzselése s a hernyófoltok és hernyócsomók szétdörzsölése. Közvetve alkalmazzák a füstölő tüzeket, a fogóárkok s hernyóenyvgyűrükkel való pusztítást, nemkülönben a hernyók között fellépő betegségek terjedésének s a rajtuk élősködő rovarok elszaporodásának mesterséges módjait. Ez utóbbi cél elérésére azokban az erdőrészekben, ahol az élősködő Ichneumonok és Tachinák által kedvelt hernyófajok pusztítanak (p. Liparis monacha, Gastropacha pini és a legtöbb csupasz hernyófaj), verőfényes, széltől védett helyeken hernyótartókat (1. o.) készítünk. A rejtetten élő rovarokat, p. a szúféléket és sok orrmányos bogár álcáit közvetlenül csak ugy irthatjuk, ha a nekik táplálékot és rejtekhelyet szolgáltató faanyagokkal együtt pusztítjuk el. Közvetve csakis azokat irthatjuk, amelyek gyökereket, beteges v. száradásnak indult fákat rongálnak. Előbbiek irtására fogórudakat, utóbbiak ellen pedig fogófákat alkalmazunk. A védekezésnél fő szabály, hogy a nagyon megtámadott erdőrészeket a szomszédos erdőktől elszigeteljük elszigetelő árkok, nyiladékok, hernyóenyvvel bekent rudak vagy hernyóenyvgyűrük segítségével.
