Rupestris-szőllő.
Rupestris-szőllő. A Vitis rupestris Scheele amerikai szőllőfaj neve, mely a Riparia után a legelterjedtebb alanyszőllő hazánkban. A R. vad állapotban leginkább az amerikai Egyesült-Államok déli államaiban, főleg Texasban (hol Sugar grapenek, cukorszőllő, nevezik) s Misszuriban van elterjedve. Törzse zömök, erős, növése rendesen bokorszerü s csak ritkábban kapaszkodó; hajtásai nem igen hosszuak, de vastagok, rövid ízületüek, s szinük rendesen piros. Levelei a kajszinbarack leveleire emlékeztetnek; osztatlanok, szélesebbek mint hosszuak, simák, többnyire pirosas erekkel és levélnyéllel; a levéllap szélei több változatnál befelé vannak göngyölődve. A fürt laza, apró fekete, mellékágnélküli, leves, sötétesen erezett vörös húsu bogyókkal. A filloxerával szemben épp annyira ellentálló, mint a Riparia, amely fölött az a kiváló előnye van, hogy a talajban nem olyan válogatós. A R.-nek több mint 100 változata van, melyek részint a levél vállöblének alakja, részint a levél nagysága által vannak jellegezve. Legkitünőbb változata közé tartozik s a meszet valamennyi között a legjobban elviseli a R. monticola (l. az ábrát);
Rupestris monticola levele.
ez hímvirágu szőllő, mely hazánkban jelenleg valamennyi alanyszőllő között a legkeresettebb; erőteljes törzsén és venyigéin kivül főleg az jellemzi, hogy bőrnemü, fémfényü leveleinek vállöble nincs; e változat Franciaországban nagyon sok név alatt van forgalomban, igy R. du Lot, R. Phénomene, R. Sijas, R. Saint George érigé, R. Lacastelle, R. Colineau, R. Reich. Jelesebb változatok még a R. Martin, a R. Ganzin, a R. Fortworth, a R. métallique és a R. Mission.
