Saint-Quentin
Saint-Quentin (ejtsd: szen kanten), az ugyanily nevü járásnak székhelye Aisne francia départementban, 38 km.-nyire Laontól, a Somme jobb partján, a S.-i csatorna és vasút mellett, (1891) 47 551 lakossal, pamutfonással, jelentékeny pamut-, gyapju- és selyemszövéssel; különösen musszlin-szövetei nagy hirnek örvendenek; egyéb kevésbbé fontos iparágak: cukorfinomítás, rézöntés, sör-, szappan-, gyertyagyártás, szalmakalapkészítés, vászonszövés stb. Legjelentékenyebb épülete: a 133 m. hosszu és 38 m. magas, Hennecourt tervei szerint készített gót templom a XIII. sz.-ból, 3 hajóval és 2 kereszthajóval, Szent Quintin életéből egyes jeleneteket ábrázoló szép üvegfestményekkel, kriptájában a szentnek sirjával; az 1331-től 1509-ig épített városháza, szintén gót épület, pompás homlokzattal, szépen díszített belsővel, harangjátékkal, előtte a XVI. sz.-ban kovácsolt vasból készített szép közkúttal. A muzeumban Bassan, Crayer, az idősb Tenier képei és egy II. Lothár idejéből való felirat látható; még érdekesebb a Lécuyer-muzeum, amelyben Quentin Delatour 85 pasztel-festményét, gallo-római régiségeket és régi pénzeket őriznek. Delatour, Henri Martin szobrai és egy Barrias által készített bron-szoborcsoport díszíti a várost, amely utóbbi az 1870 és 1871-iki S.-i csaták emlékét örökíti meg. S. a rómaiak korában Augusta Veromanduorum volt. 287. Caius Quintinus olaszországi keresztény hittérítőt két társával együtt itt lefejezték. A jelenlegi város alapíttatását szent Eloinak köszönheti, aki 645. szent Quintin sírja fölött imaházat építtetett. 980. kapta az első városi jogokat. 1557. II. Fülöp spanyol király hadai itt legyőzték II. Henrik francia király seregeit. 1871. Faidherbe hadait a Goeben vezérlete alatt álló németek verték meg. V. ö. Lecoq, Hist. de la ville de S. (1875); Chabaud, Mémoire hist. sur la ville de S. (1885); a S.-i akadémiai társaság mémoirejei 1830 óta.
