Schenk,
Schenk, 1. Ágost, német botanikus és paleontologus, szül. Halleinban 1815 aug. 17., megh. Lipcsében 1891 márc. 10. Egyetemi évei alatt (München, Erlangen, Bécs és Berlin) természettudományi és orvosi szakkal foglalkozva, a növénytanból Münchenben 1841. magán-, és Würzburgban 1845-ben rendes tanárrá lett. Innen 1868. Lipcsébe került és 1887-ben nyugalomba vonult. Eleinte flórista lévén, 1852. hazánkban Krassó-Szörény és Hunyad vármegye növényeit Grisebachhal kereste (Iter Hungaricum, l. Grisebach). Tevékenységéről számos folyóiratban számol be, meg önállóan is, p.: Algologische Mittheilungen. Később a növények öslénytani alakjainak földerítésére fordította figyelmét. Ilyen munkái: Beiträge zur Flora der Vorwelt (Cassel 1863); Die fossile Flora des Keupers und Lias Frankens (Wiesbaden 1867) és Die fossila Flora der nordwestl. Wealdenformation (Cassel 1871). Utána az általános növénytannal foglalkozott és erről 1871 óta haláláig számolt be ily címen: Mittheilungen aus dem Gesammtgebiete der Botanik (Lipcse). Martius braziliai flórájába az Alstroemeriákat ő dolgozta fel és Strassburgernek nagy botanikai kézikönyve szerkesztésében segédkezett (Boroszló 1879-90.)
2. S. Eduárd, bajor államférfiu és költő, szül. Düssedorfban 1788 okt. 10., megh. Münchenben 1841 ápr. 26. Tanulmányait Landshutban végezte s miután 1817. a prot. vallásról a kat. vallásra tért, 1823. minisztériumi titkár lőn. 1825. tanácsossá, 1828. pedig nemesi rangra emelték és belügyminiszterré nevezték ki. A vegyes házasságok ügyében kiadott rendelete annyi kellemetlenséget szült, hogy állásától meg kellett válnia. A király ekkor 1832. tartományi elnöknek nevezte ki. 1838. újra belekerült az államtanácsba. Költői hirnevét a Belizár c. tragédiájával alapította meg. Összegyüjtött szinművei 3 kötetben jelentek meg Stuttgartban (1829-35). Ő szerkesztette a Charitas c. évkönyvet 1834 óta. Sajtó alá rendezte Beer Mihály összes műveit (Lipcse 1835) és megirta Beer életrajzát.
3. S. Henrik, l. Haberlandt 83).
4. S. Károly Manó, svájci államférfiu, szül. Bernben 1823. Teologiát végzett, az 1847-iki Sonderbunds-háboruban részt vett mint tábori lelkész és azután lelkész lett Laufenban. 1854. a berni kanton nagy tanácsába választották és három ízben volt tagja a szövetségi gyülésnek, mely őt a szövetségi tanácsba küldötte. 1865., 1871., 1874., 1878., 1885. és 1893. a svájci köztársasági elnöki hivatalát viselte. A haladó pártnak hive.
