Siculicidium
Siculicidium (lat., a. m. székelyöldöklés), egy időt jelző kronosztikon, mely nagy betükkel kiirva (SICVLICIDIVM) s az egyes betüknek mint római számoknak jelentése összeadva az 1764. évszámot adja, melyben a mult századi hires székelyöldöklés, a mádéfalvi veszedelem történt, jan. 7. hajnalban Csíkszék Mádéfalva községében, ahol a székely határőrség szevezésekor a fegyvert felvenni vonakodó csíkszéki és háromszéki székelység összegyülekezett s a rajtok ütött rendes katonaság által szétveretett, mely alkalomal mintegy 200 székely megöletett s 400 elfogatott. Előzménye és oka az volt, hogy Mária Terézia királynő Buccow Adolf báró lovassági tábornok és Erdély katonia főparancsnoka javaslatára elhatározta, hogy Erdélyben határőrséget szervez s ennek végrehajtására Buccowot kir. biztossá nevezte ki. A dolog nem volt alkotmányosan előkészítve s a székelyek szabadalmaikat féltvén az állandó katonáskodástól, elégedetlenkedni, zúgolodni kezdettek s a fegyvert csak kényszerítve kevesen vették fel. 1763 folyamán egy vegyes katonai és polgári bizottság Siskovics tábornok és Lázár János gróf elnöklete alatt vette kezébe az ügyet. Midőn a bizottság Gyergyóból Csíkba érkezett az összeirás folytatására, a nép a falvakból a határszéli erdőkbe vonta magát és irásban küldöttség által tiltakozott az erőszakos katonai összeirás ellen. A bizottság támogatására rendelt katonaság a hegyek alján levő falvakba helyeztetett el. Háromszékből és Kászonból mintegy 500 székely érkezett a felkelők támogatására, akik jan. 6. a szépvizi hegyekből leszállva, az Olt mellett fekvő Mádéfalvára vonultak. A bizottság erre elhatározta, hogy az ellenszegülést katonaerővel elnyomja s jan. 7. hajnalban Carato alezredest a Mádéfalván összegyülekezett székelyek ellen küldötte, aki a falut négy oldalról körülvévén, két ágyuval lövetni kezdette, a katonákkal a felgyujtott faluba nyomult s a legnagyobbrészt fegyvertelen tömeget kiméletlenül öldökölte s a menekülőket a Kálnoki-huszárokkal a sík mezőn üldöztetve, vágatta és elfogatta. A mészárlás áldozata 186 halott, 34 sebesült volt, 400 székely elfogatott, akik a vezetőkön kivül nemsokára szabadon bocsáttattak. A Moldvába menekülteket később Hadik András altábornagy (Buccow után erdélyi főkormányzó) Bukovinába telepítette át, alapját vetvén meg ez által az ott máig is virágzó magyar községeknek.
