Stigma
Stigma (gör.-lat.), általában valamely hegyes eszközzel csinált szúrás; a rómaiak S.-nak neveztékk azt a bélyeget, melyet tolvajokra vagy emgszökött rabszolgákra sütöttek. L. még Megbélyegzés. - S. a botanikában a. m. bibe, termő. - Stigmatismus. A középkorban, a vallásos rajongás és miszticizmusz idejében oly egyénekről tétetik említés, akik testükön Krisztus öt sebhelyét vörös foltok alakjában viselték. Ilyen stigmatizáltak voltak: Assisi szt. Ferenc, Emmerich Katalin, Möre Mária. Eme esetekkel lényegileg megegyező a jelen század egyik feltünést keltő esete, mely Lateau Lujzára (l. o.) vonatkozik. A vörös foltok megfeleltek véres bőraláfutásoknak és véres izzadásoknak, mely jelenségek a hipnozis tanában teljes magyarázatot találnak. A középkor «stigmatizált» egyénei szerfelett szuggesztibilis teremtések voltak, kik vallásos extázisban felcsigázott autoszuggesztióval létesítették a véres izzadást és bőraláfutásokat önmagukon.
