Szaigon,
Szaigon, az ugyanily nevű kerületnek és Kokhinkhina hátsóindiai francia gyarmatnak fővárosa, továbbá francia Indo-Khina főkormányzójának székhelye, a Sz. folyó jobb partján, 60 km.-nyire a torkolatától, vasút mellett, egykoron mocsáros vidéken, mintegy 80,000 lak., akik az európaiakon kívűl annamiak, khinaiak és malájok. Sz. Kelet-Ázsiának szingapur és Hongkong után a legfontosabb kikötőhelye. A kivitel fő cikkei: rizs, különösen Khinába és Franciaországba, azután Európa és Ázsia egyéb részeibe, rizsliszt, besózott halak, tengeri só, pamut és kopra; a bevitelé: szövőiparcikkek, fémek, szerszámok, gépek, kémiai cikkek, petroleum és különböző élelmi szerek. 1895. érkezett 494 hajó 620,116 tonna tartalommal (169 francia hajó 239,920 tonnával). A benszülöttektől lakott, rongyos falukhoz hasonló külvárosokon kívűl a tulajdonképeni Sz.-nak számos európaias külsejü háza van; ezek közt a kiválóbbak: a nagy parkban fekvő pompás kormányzói palota, a hittérítői épület, a székesegyház (1877), a szinház, csillagvizsgáló, citadella és a kaszárnyák, több francia mintára berendezett kávéház, két college és végül a kisérleti állomás a botanikuskertben.
