Szájnyilás
Szájnyilás (növ., légszáj, légrés, száj, rosszul alkotott szóval szájadék, stoma), a növény legtöbb légbeli részének bőrsejtjeiből keletkezik, kivált a száron meg a levélen. Száma több vagy kevesebb. A Sz.-t sarlóforma két sejt, az ajaksejt fogja körül, homoru oldalával fordul egymás felé, s a köztük maradt nyilás a sejtek közt levő légcsövek vagy légvezetők kezdete. A Sz. kezdetben egymás mellett szorosan összefüggő két sejt, de fejlődés folytán a közös faluk meghasad és közte a Sz. támad. A Sz. növény bőre folytonosságát szakítja meg, a többi bőrsejttel egy síkba esik, de az ajaksejt tölcsérforma nyilás (udvar) fenekén is keletkezik, majd a bőr fölé is emelkedik. A Sz. gyakran a növénytagon egyenletes, némelykor a szárnak vagy a levélnek csak bizonyos táján van. A légbeli részek Sz.-án keresztül a növényben levő levegő a körléggel cserélődik ki s a gázcsere oly módon szabályozódik, hogy az ajaksejt a nyilást tágíthatja vagy szűkítheti, sőt egészen el is zárhatja. A nayobb foku kipárolgást a bőrke is gátolja. A moháktól fölfelé valamennyi tökéletesebb növény bőrén van Sz. s pedig többnyire a zöld részeken, ritkábban a virág részein a gyümölcsön meg a magon is. A vizbe merült levélen meg a gyökéren nincs Sz., a vizen úszó levélnek csak a felszinén van.
