Szálka,
Szálka, a hal csontja, kiváltképen pedig a húsban levő Y-alaku vékony csontocskák. - Sz. a botanikában serte- vagy fonálforma, rendesen merevebb nyulványa valamely szerv végének vagy hátának, gyakran pödörödött vagy térdelt, de kacskaó módjára nem csavargózik. Leggyakrabban a pázsit toklászán van (l. Kalász), de az erikafélék porfejtőjén meg a gólyaorrfélék termésén is. A búza hosszu Sz.-ját bajusznak is nevezik. Az ilyen búza a bajuszos vagy Sz.-s búza, ha a Sz. kurta vagy nincs, tar-, vagy tariska-búza a neve.
