Szalma,
Szalma, szorosabb értelemben a gabonafélék cséplése után visszamaradó szár, melyet különböző célokra, u. m. takarmánynak, alomnak, fűtésre, csomagolásra és kötelek, kalapok, kosarak s egyéb tárgyak készítésére használnak; savval kezelve rostot ad, mely papiroskészítésre alkalmas. A gabonanemek szerint őszi és tavaszi Sz.-t különböztetnek meg; előbbihez a búza- és rozs-, utóbbihoz az árpa- és zab-Sz.-t számítják. A tavaszi Sz. nagyobb proteintartalmánál fogva mint takarmány értékesebb az őszinél. A rozs-Sz.-ból zsupot is készítenek, melyet szecskának, ágy-Sz.-nak és tetők fedésére használnak. Általános értelemben Sz. minden magot termelő növénynek cséplése után visszamaradó szár. Ide tartozik a hüvelyesek Sz.-ja, mely mint takarmány a gabona-Sz.-nál értékesebb, továbbá a köles-, pohánka-, repce-, mák- stb. Sz.
A Sz. igen nevezetes takarmány, kevés fehérjeféle tápanyagot és zsírt, ellenben nagyon sok szénhidrátot és nyers rostot tartalmaz. Nagy mennyiségben nem célszerü etetni, mert a Sz. rosszul táplálja az állatokat és u. n. szalmahasuvá teszi őket, de kis mennyiségben etetve kedvező életrendi hatásokat fejt ki s ezért még nemes lovaknak is adják. Legjobban táplálkozik és ezért legtöbb Sz.-t fogyaszthat a juh, mert ezen állat a Sz.-ból ki tudja a táplálóbb részeket, minők a kalászmaradványok és gyomok, keresni; aránylag sok Sz.-t fogyaszthat a fejős tehén is, ellenben a többi háziállatokkal csak melléktakarmány gyanánt etetik. A romlott, valamint a növényi betegségekben szenvedő, p. rozsdás és üszögös Sz.-t csak alomnak kell használni. A Sz.-t részint természetes minőségben, részint szecskázva és különfélekép elkészítve takarmányozzák. Legtáplálóbb a hüvelyes növények Sz.-ja, azután következik az árpa-, köles- és zab-Sz., ellenben a búza-, rozs- és repce-Sz., valamint a tengeriszár keveset ér.
