Szán,
Szán, v. szánkó, csúszó járómű. A nagy csúszósurlódás miatt csak oly utakon használhatni, ahol a surlódási tényező minimális, mint hóval vagy jéggel borított pályán. Már az egyiptomiak is szánon szállították az óriási emlékszobraikhoz való kőanyagokat, illetve magát a szobrot a Nilus partjáról a felállítás helyére és ez alkalommal a szán talpa alá folytonosan olajat öntögettek. Részei a talp az elül fölgörbülő orrzóval, a talpakba bevésik elül-hátul az eplényeket vagy szánkólábakat, melyekre keresztirányban a vánkosok, azaz keresztkötőfák jönnek. A vánkosokon nyugszik a korba, melynek oldalsó elcsúszását megakadályozzák a vánkosok szélein levő rakoncák. A szán elülső részén a szánrúd van. L. még Kézi szán és Nagy szánkó.
