Szombat
Szombat (héberül sábbát), a hét hetedik napja, melyet a zsidók Mózes 2-ik könyve 31. szakaszának 13-17. versei szerint mint Jehovával kötött örök szerződés jelét, a világ teremtésének emlékére ünnepeltek, még pedig oly módon, hogy péntek estétől Sz. estig testi és szellemi munkától tartózkodtak; a munkatilalom mindenkire egyformán kiterjedt, csakis az isteni tisztelettel kapcsolatos munkák voltak megengedve. Bőjtölni Sz.-on azonban csak akkor volt szabad, ha az engesztelő ünnep Sz.-ra esett. Aki a Sz.-ot megsértette, azt megkövezték; élet-halálveszedelemben vagy harc esetén azonban nem büntették. A jeruzsálemi templomban a Sz.-okon többet áldoztak, különös imákat végeztek stb. A második templom idején a Sz. ünneplését kiterjesztették; a máig fenmaradt szokás szerint a nyilvános templomi ájtatosságon kivül otthon is megülik a Sz.-ot azzal, hogy a Sz. kezdetén kiddust (l. o.), ünnepi áldást mondanak a bor felett. Neve, mint a megelőző három napé is, az ó-szlovén nyelvből került hozzánk (ó-szláv sabota). Ezzel egy eredetü a német Sam(b)s-tag, a francia samedi stb., s mindezek azonosak a héber sábbát-tal, mely m hanggal bővülve a görög s latin népnyelvben, azonfelül az arab, etiop stb. nyelvben is kimutatható. V. ö. Nyelvtud. Köz., 25, 55.
