Táncvigalom
Táncvigalom vagy bál (franc. bal, olasz ballo), mindkét nembeli társaság összejövetele a tánc céljából. A T. eredete a francia és a burgundiai udavarok ünnepélyein keresendő. Az első táncvigalmat, melyről említést tesznek, Amiensban 1385-ben rendezték VI. Károlynak és Bajor Izabellának menyegzőjén, de még a XV. sz.-ban is ritkán rendeztek táncvigalmat. Csak Medici Katalin alatt, aki az álarcos táncvigalmat először honosította meg Franciaországban, továbbá IV. Henrik alatt lettek gyakoriakká a táncvigalmak. Jelenlegi formájukban XIV. Lajos korában váltak divatossá sé a francia minta szerint honosultak meg Európában a XVII. sz.-ban. Az udvari bálok feszes szabályait utánozta a magas arisztokrácia. 1715. operai táncvigalmat (bal de l'Opéra) rendeztek, mely a polgári osztálynak is alkalmat nyujtott bizonyos belépő-díj mellett a táncvigalmon részt venni és ezen időtől fogva mindenféle osztály állandó átrsas mulatsága lett. A francia nyári táncvigalmakat (bals champętres), melyeket a szabadban nappal és éjjel is tartottak, hasonlóképen mindenfelé utánozták. Divatba jött még a magasabb körökben u. n. gyermekbálok rendezése is, pedagogiai szempontból elég helytelenül, mert a fejlett ifjukor mulatságát anticipálja. L. még Piknik.
