Tutaj,
Tutaj, több talp (l. o.) egyesítéséből származik (ámbár az egyenkint úszó talpakat is T.-nak szokás nevezni), melyet aztán tűzi- vagy szerszámfával v. deszkákkal megterhelve bocsátanak vizre és igy szállítanak rendeltetési helyére. Legáltalánosabban fenyőszálfát és vastag rudakat szokás T.-ba kötni; mélyebb vizeken a tölgyfa kivételével a többi lombfa magában szintén köthető T.-ba, a tölgy azonban csak fenyőszálfák közé részarányosan beosztva T.-ozható. A T.-kötéshez szükséges anyagok ugyanazok, mint a talpaknál (l. o.), t. i. hevederek, faszegek és gúzs. Hogy a T. vezetése ugy a csendes mély vizen, mint a vadon száguldó hegyi patakon is kivihető legyen, azt a T. különböző szerkezete által érik el, mi első sorban attól függ, vajjon erdei v. folyami tutajozásról van-e szó.
1. Az erdei T.-nak három fő kötésmódja van, u. m. mozgókötés, melyet 5-8-12%-nyi esésnél alkalmaznak, hol sekély vizen és szűk mederben nagy méretü szálfákat kell kiszállítani; a félig feszes kötésü T., 1-5%-nyi esésü v. sok helyen és hirtelen kanyarodó vizeken, hol a vezetésen kivül még fékezésről is kell gonoskodni, van helyén; hol a viz esése 1%-nál nem nagyobb, hol tehát a T.-ok vezetése evezők v. kormánylapátok (l. o.) segélyével történhetik, ott legcélszerübb a feszes kötésü T.-ok alkalmazása. a) Mozgó kötés a szálfák és fürésztonkök szállítása céljából az ugynevezett óriási T.-oknál alkalmaztatik, hol a mozgó kötésü talpak egymáshoz olyan rendben kapcsoltatnak, hogy a legkönnyebbek legelül és igy fokozatosan hátrafelé mindinkább nehezebbek, leghátra pedig a lehnehezebbek kerüljenek, melyeket aztán a könnyebben úszó első talpak húznak. A szálfák előkészítése s a gúzslyukak elkészítése után, mi lyukasztó fejsze és lapos fúróval (l. 1. és 2. ábra) eszközöltetik, a talpakba és T.-ba való kötés vétetik elő.
1. ábra. Lyukasztó fejsze. 2. ábra. Lapos fúró.
Az első két talp, mely 10-12 cm. vastag, 5 m. hosszu, 5-6 db., két oldalról bárdolt szálból áll és feszes kötésü (lásd 3. és 4. ábra).
3. ábra. Vezér- és kormánytalp oldalról nézve.
4. ábra. Vezér- és kormánytalp felülről nézve.
A legelső v. vezértalp (a) eleje orrlapáttal (c) szereltetik fel s közepére gúzsokkal kormányrúd (d) van erősítve, mely a második, vagyis kormánytalp (b) közepéig ér. A harmadik és negyedik talp csak elül feszes, hátul mozgó kötésü, a többi pedig egészen mozgó kötésü s a féktalpak és utolsó vagy fartalp (csikó) kivételével egyenlő szerkezetü. A négy első talp hátul egymásra van kapcsolva, a többi azonban csak egymás mellé.
5. ábra. Gúzsszaru.
A megerősítés s kapcsolás erős gúzsok segélyével történik, mely munkálatnál a gúzs vastagabb végének megfogására a gúzs-szaru (lásd 5. ábra a) s a kötések alatti áthúzásra a gúzsemlőtövis (l. 6. ábra b) szolgál.
6. ábra. Gúzstövis.
A T. szélessége az útba eső surrantók (l. o.) s viziút nagysága szerint 4-7 m., elülről hátrafelé növekszik s az egyes talpak szélességével azonos. Az egy T.-ba köthető talpak száma és maximális hossza a fa méreteitől, a meder szélességétől, valamint a viz mélységétől függ; kisebb vizeken a T. mindig hosszabb lehet, mint nagyobbakon.
7. ábra: Féktalp oldalról nézve.
Az óriási T. túlságos sebességének mérséklésére, sőt teljes megszüntetésére a T.-ba 2-4 helyen, és pedig az utolsó előttin, innen az 5., 9. és a 15. vagy 16-ik talpon alkalmazott fékművek szolgálnak, melyeknek szerkezete a 7. és 8. ábrából látható, hol c d a nyilás, e és t a keresztfák, g-g a kettős tartófák, melyek gúzsokkal vannak a talphoz és egymáshoz erősítve; h a kötőfa, mely i gúzszsal e keresztfához van kötve és k gúzsgyűrü h kötőfa másik végére felhúzható.
8. ábra. Féktalp felülről nézve.
Fékezés céljából l fékfa a nyiláson át vizbe eresztetik, mely midőn a meder fenekét elérte, a menő T. haladása folytán elül a h kötőfára, hátul e keresztfához támaszkodva a T.-t gyors haladásában akadályozza. Feloldása egyszerüen az által történik, hogy k gúzsgyűrüt fejsze fokával a h kötőfáról leütik, minek következtében a fékfa ezt visszanyomván, a nyilásba esik s a további fékezés megszünik; ez a művelet a szükség szerint annyiszor ahányszor ismétlendő. A T. utolsó, vagyis fatalpa vagy csikója, melybe a legnagyobb szálfákat (a Görgény folyón p. 10-25 m3-eseket) kötik be, a legmozgóbb kötésü s hátsó részének szerkezete a 9. ábrából kivehető, hol a b c a szálakat összekötő gúzsokat jelentik.
9. ábra. Fartalp v. csikó hátsó része.
A óriási T.-ok felszereléséhez tartozik: gúzskészlet, fékfák, fúrók, fejszék, gajmók, csáklyák, T.-os póznák, sodrony- s kenderkötelek, hajólánc stb.; vezetését 24-30 emberből álló szakasz eszközli, mely áll 1 vezetőből a T. közepén, 6-8 fékező legényből a fékműveknél s 17-21 T.-osból, kik a talpaknak partoktól való távoltartása céljából rendesen az első hat talpon vannak felosztva. b) A félig feszes kötésü T.-ok a hasonló szerkezetü talpakból alkotvák, melyeknek előrésze feszes kötésü s néha elül több heveder is van alkalmazva, sőt azok gyámolítására párhuzamosan kifeszített gúzskötél van kampós szögekkel a talphoz szorítva. A hátsó rész laza kötésü s vagy csak a két szélső szál van gúzszsal egymáshoz kapcsolva (l. Talp). Ha a félig feszes kötésü T. csak egy talpból áll, fél T.-nak nevezik; gúzskötéllel összekötött két talp kettős talpu T.-t vagy bokrot alkot. c) Feszes kötésü T.-okat a hasonló szerkezetü talpakból állítanak össze azáltal, hogy két talpat T.-já ugy egyesítenek, hogy a második, mely mindig a kisebbik, farával köttetik kapcsoló gúzsok segélyével az elsőhöz s azután egy elül, mint hátul sokszor kettős kormányrudakkal is felszerelik. d) Deszka-T.-ok összeállítása céljából 10-15 deszkát egymásra raknak s ilyen 10-15 köteg egymás mellé állítása által táblát alkotnak, melynek két végét vagy egy pár széldeszka közé vagy rendes hevederek közé fogják s faszegekkel és gúzszsal összekapcsolják; több deszkatalpat azután kapcsoló gúzsok segélyével T.-já egyesítenek. A félig és egészen feszes kötésü T.-ok felszereléséhez tartozik a fejsze, fúró, faszegek, gúzsdarab, emelőrudak, gúzskötél stb.
10. ábra. Magyar kötésü tutaj.
2. A folyami T. két vagy több talpnak egymás mellé és egymás után való kapcsolása által származik, mely lehet feszes vagy mozgó kötésü. A T. hosszuságát több talp teszi s a kormányrudak száma elül kettő vagy több is. A garami, vági és árvai T.-ok egy-két talpból állanak. A máramarosi félig feszes kötésü erdei T.-okat Bocskón, illetve Bustyaházán feszes kötésüekké alakítják át, Tisza-Újlakon 5-6-7, sőt 8-at is egymásután kötésekbe egyesítenek s Szolnoknál két egyenlő hosszu kötést a 10. ábrán látható magyar kötéssé alakítanak. L. még Tutajozás.
