Tüzelő-berendezések,
Tüzelő-berendezések, olyan készülékek vagy telepek, melyek segélyével a tüzelőszerekből lehetőleg nagy meleget tudunk előállítani. Az emberiség régente a tüzelőszereket egyszerüen elégette; később igyekezett a tüzelőszerekben levő hőenergiát lehetőleg kizsákmányolni. Igy a fujtatót, később a kéményeket is alkalmazta. A T.-nek az a feladatuk, hogy a tüzelő-anyaghoz elegendő levegő juthasson, hogy a füst eltávolítassék, és hogy a hamu mindig külön választassék a még el nem égett anyagtól. E célból minden tüzelő-berendezés három részből áll: 1. a tüzelő helyiség, 2. a rostély, 3. a kémény. A tüzelőhelyiség ma már rendesen két részből áll, u. m.: a tulajdonképeni tüzelőhelyiségből és a hamufogóból. A tüzelőhelyiség elég nagy legyen a kellő mennyiségü tüzelőszer befogadására és a láng teljes kifejlésére. Külső szerkezete attól függ, vajjon belül vagy kivül használtatik-e a melegség. Első esetben a fal rossz hővezető, utóbbi esetben jó hővezető legyen. A vashámor magas kemencéjének dupla fala között p. homokat helyeznek el, ert ez rossz hővezető; a vaskályhák ellenben jó hővezetők. Hogy pedig a hamuval együtt még el nem égett tüzelőszerek is át nem essenek, alkalmaztatik a rostély (l. o.). A tüzelőberendezés igen fontos része a kémény (l. o.). A tüzelő-berendezéseket a fűtésnél (l. o.), gőzhajónál (l. o.), lokomotivnál (l. o.) és gőzgépnél (l. o.), de a gázfűtésnél l. Fűtés és Gáztüzelés.
