Ültetés.
Ültetés. Ha a növényeket nem engedjük azon a helyen teljesen kifejlődni, ahol kikeltek, hanem más földbe helyezzük át, ezt az eljárást Ü.-nek nevezzük. A növényeket vagy csupán gyökérzettel ültethetjük el, vagy pedig ugy veszszük ki őket a földből, hogy a gyökérzeten földgomoly marad s ugy ültetjük el őket, mely utóbbi eset sokkal bizosabb az előbbinél. Földgomolyostól rendesen a cserepes növényeket szokták elültetni. A csupasz gyökerekkel elültetett növények sokkal nehezebben erednek meg, mert sokkal több nedvet párologtatnak el, mint amennyit felvesznek, minek következtében levélzetük elfonnyad, különösen száraz tiszta időben s csak bizonyos idő mulva üdül fel ismét annyira, hogy a növény új fejlődésnek indul. Sokszor el is pusztulnak az igy elültetett növények. Leveles növények ültetésére esti idő a legalkalmasabb; borult, esős időben azonban egész nap ületehetünk. A földből kiemelt növényeket lehetőleg gyorsan kell elültetni, hogy a gyökerek el ne száradhassanak. Ha sok növényt kell elültetni, ugy tanácsos a földből kiemelt növényeket árnyékos helyre tenni, földdel betakarni s meglocsolni. Ü. után a növényeket meg kell öntözni. Fákat és cserjéket lehetőleg szintén földgomolylyal kellene ültetni, hogy biztosabban megeredjenek. Minthogy azonban ez csak olyan fáknál lehetséges, melyeket eredeti helyük közelében akarunk átültetni, minthogy távolabb fekvő helyekre földgomolylyal biró fák és cserjék szállítása igen bajos és költséges volna; ezeket a növényeket rendesen csupasz gyökerekkel szokták ültetni oly időben, amikor a vegetáció még szünetel. Újabban nyáron is szoktak fákat és cserjéket ültetni, de ezeket nagyon óvatosan kell a földből kiemelni, hogy a gyökerek meg ne sérüljenek. A földből kiemelt lombos fákat vagy cserjéket meg kell óvni a naptól, gyorsan el kell ültetni s reggel és este jól megöntözni, hogy ki nem száradjanak. - Az Ü. egyik módja az erdőtelepítésnek. Az Ü. lehet szabályos, ha a csemetéket minden irányban bizonyos mérték szerint ültetik el, vagy szabálytalan, ha az Ü., tekintet nélkül a sorok egyenes irányára, csupán szemmérték szerint történik. A szabályos Ü. a hálózat vonalainak háromszög-, négyzet- vagy ötszög-alakja szerint lehet: hármas, négyes, ötös vagy pedig soros, amidőn a hálózatban a csemetetávolság a sortávolságtól különbözik s a négy csemete által alkotott alak hosszukás négyszög. Az Ü. rendes ideje a tavasz, mielőtt a rügyek fakadni kezdenek, de szelid telü vidékeken a lomb lehullása után épp oly jó az őszi Ü. is, sőt homokos területeken csak őszszel ültetnek, hogy a csemetéknek megeredése a nagyobb nedvesség folytán biztosítva legyen. A tölgy 7-8 éves koráig ültethető ki, mely idő alatt 2-3 m. magasra megnő. A bükk 5-6 éves koráig ültetendő ki. A juharok akár fiatalon, akár idősebb korban jól megerednek, épp ugy a kőris is, tehát 2-5 éves korukban. A szilt, gyertyánt, égert 2-6 éves korukban, sőt a szilt 1 éves korában is sikerrel lehet ültetni. Az ákácot jó 1 éves korában elültetni, az erdei fenyőt 1-2, a lúcfenyőt 2-5, a jegenyefenyőt 4-6, a vörös fenyőt 3-5, a havasi fenyőt 6-10, a sima fenyőt 2-4 éves korában.
