Váczy
Váczy János, irodalomtörténeti iró, szül. Kecskeméten 1859 dec. 3. A középiskolát u. o., az egyetemet Budapesten végezte, s 1883. tanári és doktori oklevelet nyert. Ez évben könyvtári gyakornok lett az egyetemi könyvtárban, honnan egy év mulva a muzeumi könyvtárhoz helyezték át, s jó későre, 1890. nevezték ki segédőrnek. Közben tanított is, a László-féle intézetben a magyart, 1891-ig, amikor a budapesti VII. kerületi gimnáziumba helyezték át s ugyanoda 1893. rendes tanárnak nevezték ki; ekkor végkép elhagyta a könyvtári szolgálatot. Alapos irodalomtörténeti dolgozatai révén az akadémia 1886. megbizta Kazinczy levelezésének szerkesztésével és kiadásával, a Kazinczy-bizottságnak azóta jegyzője, az irodalomtörténeti bizottságnak is tagja, egyszersmind választmányi tagja a filologiai társaságnak, a történelmi társulatnak és tagja az Osztrák-magyar monarchia szerkesztőségének. Munkái: Berzsenyi Dániel életrajza (akadémiai jutalmat nyert munka, Budapest 1895); Ráday Gedeon gróf művei (életrajzzal, Olcsó könyvtár); Kazinczy Ferenc levelezése (bevezetéssel minden egyes kötet és jegyzetekkel, eddig 8 kötete jelent meg e nagy gonddal és szorgalommal szerkesztett kiadásnak, s még vagy 20 kötetre való anyag van hátra). Tőle való az Osztrák-magyar monarchia III. kötetében a Magyar irodalom c. cikk. Nagyobb tanulmányokat irt a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiba (1886), az erdélyi muzeum-egylet kiadványaiba, a Vasárnapi Újságba, Fővárosi Lapokba, Philol. Közlönybe, Századokba, Irodalomtört. Közleményekbe stb. Értékes tanulmányai szólnak Kazinczyról, Aranyról, Tompáról stb.
