Valenciennes
Valenciennes (ejtsd: valanszien), az ugyanily nevü járás székhelye, egykoron a francia Hainaut fővárosa, vár a Rhondelle és Schelde összefolyásánál, vasutak mellett, (1891) 28,700 lak., cikória-, üveg-, kés- és vasárugyártással, cukor- és sófinomítással, hamuzsír- és szappanfőzéssel, hengerművekkel, gyapjufonással és szövéssel, vászon-, tüll-, batiszt-, muszlinkészítéssel (az egykoron hires csipkekészítés megszünt); liceummal, festő- és szobrász-akadémiával és iparművészeti iskolával; különösen hollandi mesterek remekműveiben gazdag képtárral; természetrajzi muezummal; mű- és régészeti gyüjteménynyel; nyilvános könyvtárral (27,000 kötet és 1088 kézirat), a Musée Bénezech-sel (5000 kötet); szinházzal, arzenállal, különböző jótékonysági intézettel. Épületei közül a kiválóbbak: a Notre-Dame du St. Cordon, a város főtemploma, a XIII. sz. ízlésében épített modern épület, amelynek belsejét Lévequetől eredő szép üvegfestmények díszítik; a St. Géry nevü gót templom szép új toronynyal; a Szt.-Miklós-templom, amelyet a XVII. sz.-ban a jezsuiták építettek; a város-, a szegény- és az árvaház. A V.-i széntelep mintegy 60,000 ha.-nyi területet foglal el és évenkint 14 millió t. szenet szolgáltat. V., latinul Valentiana, 1677. került XIV. Lajos francia király birtokába és a nimwegeni és utrechti békékben Franciaországhoz csatoltatott. Emlékezetes azon védelem is, amelyet a város kifejtett a spanyolok ellen, akik 1567 ápr. 2. végre mégis elfoglalták. 1793. hosszas ostrom után elfoglalta az egyesült osztrák-angol hadsereg, de 1794 aug. 17. már Scherer a franciák részére visszafoglalta. 1815. rövid ideig a proszok tartották megszállva. V. ö. Chuquet, Les guerres de la révolution. Valenciennes (Páris 1894).
