Vángel
Vángel Jenő, zoologus, szül. Perkátán 1864 ápr. 16. Középiskolai tanulmányait Budán végezte, majd a budapesti egyetemre iratkozott be, ahol természet- és földrajzból a tanári alap- és szakvizsgákat letéve, 1886. állat-, növény- és az ásványtanból bölcsészdoktorrá avattatott. Ugyanaz év őszén az egyetemi állattani és összehasonlító boncolástani intézethez került első tanársegédnek. Majd 1892. a szövet- és módszertanból magántanárrá habilitáltatott és 1897 jan. 1. adjunktussá léptetett elő. Margó (l. o.) halála után az 1896-1897. és 1897-98. tanévekben az állattan és összehasonlító boncolástan helyettes tanárává neveztetett ki az egyetemen. Részint saját, részint állami ösztöndíjjal több ízben külföldön is járt, tanulmányozta Ausztria, Németország, Belgium és Németalföld nevezetesebb zoologiai intézeteit, muzeumait és zoologiai megfigyelő állomásait. 1886. a Rovartani Lapok társszerkesztője volt. Eleinte kivált lepkészettel foglalkozott, tanulmányainak befejeztével pedig szövettannal, összehasonlító boncolástannal, édesvizi gerinctelenekkel, nevezetesen a mohaállatokkal és szivacsokkal. Lexikonunkban a madár- és rovartani cikkek irója. Munkálatai közül nevezetesebbek: Adatok a vizi bogár (Hydrophilus picens) tápláló csövének bonc-, szövet- és élettanához (1886); Mikroszkópi módszertan (Budapest 1889); Állatok konzerválása (u. o. 1892, természettudományi társulat kiadványa); Adatok az almafélék gyümölcseiek morfologiájához (Margó-féle pályadíjjal jutalmazva); Adatok Kocsóc és környékének lepkefaunájához (1885); Adatok Trencsén vármegye lepkefaunájához (1886); A szűz nemzés (1886); A jelenkor bibora (1892); Az édesvizi mohállatok (1894, Margó-véle külön díjjal jutalmazva). A Balaton tudományos vizsgálatában résztvéve, a szivacsokat, mohaállatokat és a gyűrüsférgeket dolgozta fel. Értekezései többnyire német és francia kivonatban is megjelentek. Átdolgozta a Roth S.-féle Állattan és Pap J.-féle Természetrajz címü tankönyveket.
