Vértagadás
Vértagadás (proditio fraterni sanguinis), Verbőczy Hármaskönyvének I. r. 39. c. szerint, «az, amikor az egyik fivér vagy nővér a másik fivért vagy nővért az ő törvényes jogaitól ravaszul, alattomosan és ármányosan megfosztja és az örökségből kitudja». A V. büntetése pedig az ebből eredő gyalázaton és becstelenségen felül az volt, hogy az elitélt vértagadó minden fekvő jószágától és örökségétől örök időre elesik és azok a jószágok és örökségek mind arra a fivérre vagy nővérre szállnak át, akit megrövidíteni s törvényes jogaitól megfosztani törekedett, de viszont a megtagadót holta napjáig élelmezni és ruházni volt köteles. V. volt az is, midőn a nemes ember felesége vagy leánya csak azért fiusíttatta magát, hogy nemzetségének többi nőtagját a jószágoktól megfoszsza. A V. intézménye már elavult és csak történelmi jelentőséggel bir.
