Vizi növények
Vizi növények (plantae aquaticae, hydrophyton, l. a mellékelt szines képet), a közös életkellék összehozta csoportja a növényeknek. Külső magaviseletük szerint 1. lemerültekre (pl. submersae) és 2. úszókra (pl. natantes) szokás őket megkülönböztetni.
VÍZI NÖVÉNYEK.
)
Az 1. csoport hazai fajai között nagy a hajlandóság a vékony szárképzésre meg a széthasadozott levelekre. Ezenkivül a bőrükön szájnyilás sincs, bőrsejtjökben pedig klorofillum fejlődik. Száruk ritkán törpült (Lobelia Dortmanna, Littorella), ekkor keskeny, lándsás, lankadós levelökből sűrü levélrózsa keletkezik. Nagyobb részöknek (süllőfű, csillaghinár, uszányfű, Zannichellia, Ruppia, Zostera stb.) megnyult, hajlékony és vékonyka, nagyon ágas szára van, a belsejét számos légcsatorna hatja át, azért a viz szinén vagy hozzá közel lebeg vagy úszik. A szár megnyulása a viz mélységéhez alkalmazkodik. A hinár 5 m.-nyire megnyulhatik, ha ellenben a szár nem ereszthető, akkor a vizi növény v. a fenéken marad vagy mélyebb vizben meg nem él. Edénynyalábjok tengelyirányu szállá egyesül, a fásodott elemei kevéssé vannak kifejlődve, azért gyengék és hajlékonyak. Az Utriculariának, Aldrovandának, borzhinárnak gyökere sincs, másnak hosszu, ágatlan, a szár csomóiból eredő mellékgyökere van. A 2. csoportbelieknek, vagyis úszó növényeknek széles, tojásdad v. veseforma levelök van, ennek a felszine fénylő, szerkezete is olyan, mint a légi leveleké és szájnyilása van. A Wolffia nevü békalencse kivételével gyökerök jól kifejlődött, s vagy a fenék sarában gyökeresednek meg vagy mint a békalencse és békatutaj szabadon a viz szinén élnek. A Potamogetonnak, boglárkának, sulyomnak, tündérrózsának a fenék talajában tőkéje van, ebből úszóleveleket és virágzó szárat bocsát. A hidőrfű, nyilvű, békabuzogány, néhány boglárka (Ranunculus sceleratus var. heterobios Borb.), keserüfű stb., melyet inkább vizparti növénynek szokás mondani, alkalmazkodás útján, az elárasztott helyen, a viz szinén másféle szélesebb úszólevelet tud fejleszteni, p. a Polygonum amphibium var. natans.
A V. tőkéjökkel vagy gumójokkal telelnek ki, vagy pedig bizonyos ágacskájok, egyéb részök elkorhadván, téli rügygyé (hibernaculum) alakul, a fenék iszapjában kitelel és tavaszkor kisarjadzik (hinár). Sok vizi növény a virágját hosszu nyelén fejleszti, a virág rendesen a viz felszinére jut, hogy a termékenyítést a szél vagy a bogár elősegíthesse (Hottonia, tündérrózsa, sulyom, Lobelia stb.). A Vallisneria, Hydrilla, átokhinár himsejtcsoportja a viz szinén úszik, igy lehetséges a fogantatás. Kevesebb vizi növénynek (tündérhinár, Zostera, Ceratophyllum) termékenyülése a vizben történik, a nyilatlan virágban. A V.-nek rendesen úszható termése a levegőn ritkán érik meg, gyakrabban a viz alatt. Nem ritkán nagyon kemény benső héja van, sőt néha, p. a sulyomnak az iszapban való megkapaszkodásra sok erős tüskéből alakuló horogkészüléke is van. A V. földrajzi elterjedése nagyon nagy, de azért leginkább az alacsonyabb vidék vizeiben maradnak, a magas hegyekre csak kevesebb hat fel. A Kárpátok tavaiban alig van valami vizi növény. A tengerben élő vizi virágzó növényeknek a békatutajfélék meg a hinárfélék közül ma csak 27 faját ismerjük, az elterjedésök nagyon sajátságos, s a mai tengerpart keletkezésével függ össze. V. ö. Schenk, Die Biologie, der Wasserpflanzen (Bonn 1885).
