Zahorai
Zahorai János, képiró, szül. Máramaros-Szigeten 1835 jun. 17., hol atyja kincstári nyomdász volt. Iskoláit a budai főgimnáziumban végezte három hónapi megszakítással, mely idő alatt mint honvédtüzér vett részt a szabadságharcban. A rajzolásban melyhez már gyermekkorában nagy vonzódást érzett, Klettl budai festőművész (Keleti Gusztáv édesatyja) magániskolájában nyerte az első oktatást. Művészeti akadémiát nevelő atyja korlátolt anyagi viszonyai folytán nem látogathatván, pénzügyi hivatalnokká lett s mint ilyen működött 1863-ig. Ezen idő alatt ismerkedett meg Aradon Csillagi Lajos, majd később Böhm Pál festőművészekkel, kiktől oktatást nyervén a festészetben, olyan előhaladást tett, hogy 1863. történt nyugdíjaztatása után a képirói pályára léphetett. Lakását 1869. a fővárosba tette át s itt az általa festett arcképekkel, köztük a Komócsy Józsefével, nevét eléggé jóhangzásuvá tette. Mint ilyen szerepelt a bécsi világtárlaton is. Később a II. kerületi reáliskolánál mint helyettes rajztanár nyert alkalmazást, majd miután 1874. a középiskolai rajztanári vizsgálatot is letette, a munkácsi állami gimnáziumhoz nevezték ki rendes rajztanárrá. Itt működött aztán 1892-ig, végleges nyugdíjaztatásának idejéig. Z. mint arcképfestő nagy tevékenységet fejtett ki; igy többek közt a beregvármegyei székház dísztermében a főispánok és helytartók, valamint a király ő felsége, Deák Ferenc, Széchenyi, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos nagyobb arcképeit, azután a szatmári és ungvári püspökök s azok elődeinek képmásait festette, melyeken mindenkor a lelki élet visszatükröztetésére törekedett.
