Zsurló
Zsurló vagy zsurlófű (növ., farkfű, cinsikó, cindrót, sikárlófű, fentőfű, mostanában etimologiailag surlófű, l. o., Equisetum L.), a róla nevezett családnak ma egyetlen egy élő génusza, mintegy 25 fajjal, hazánkban 11. A mezei Zs. (E. arvense L., bábaguzsaly, békarokka, guzsaly, l. az ábrát), kétféle szárral, réten alkalmatlankodó gyom. A telelő Zs. (E. hiemale L., kannamosófű, vagy tálmosófű, mosófű) szára adja a fém-, fa-, csont- és tülöktárgyak kifenésére szükséges ónsimítót. Erdeink nedves tisztásain a magas Zs., erdei lófarkfű (E. maximum Lam., E. Telmateja Ehrh.) másfél m.-nyi zöld sűrü hajtásaival nagy területet, kivált vasasvizet lep el, melyet sikáros névvel különböztetnek meg.
Zsurlófű.
Dél-Amerika erdeiben az óriási Zs. (E. giganteum L.) ceruzavékonyságu szárával a fák közt 11 m.-re is felfut. Szibéria és Észak-Európa tudráin pedig az aprócska jeges Zs. (E. Sibiricum L.) messzeterjedő pázsittá terjed szét. A triaszkorban a homoki Zs. (E arenaceum Bronn), bár csak 6 m. magasra emelkedett fel, de 15-20 cm. vastagszáru, bokrosan elágazó növényével oly sűrü sikárossá zárkózott, hogy hatalmas kőszénfész kekké égett. (L. a Triasz-szisztéma mellékletét). V. ö. Duval-Jouvel, Hist. naturelle des Equisetum (Páris 1864) és Milde, Monogr. Equisetorum (Nova acta Acad. Leop. Carolinae., 32. köt. 1865).
