BABILON
BABILON (zűrzavar; Isten kapuja). Bábel görög neve. Egyaránt jelenti a birodalmat és annak fővárosát. Először az 1Móz 10,10 említi. Kr. e. a 18. században Hammurabi uralkodott benne; hatalmának tetőpontjára II. Nabukodonozor alatt jutott el (Kr. e. 605–562); Kr. e. 539-ben Kores (Círus) perzsa király hódította meg; gyakran szerepel a prófétáknál (Ézs 13,1.19; 14,22; 21; 46–47; Jer 50–51). Híres volt Semiramis függőkertjei, valamint templomai és királyi palotája miatt is; a régi Babilon romjai mindmáig megmaradtak. Az ÚSZ-ben ez a város az istentelenség, a bálványimádás és az Isten elleni lázadás foglalata (1Pét 5,13; Jel 14,8). Lásd még: KÁLDEA.
