FILISZTEUSOK
FILISZTEUSOK (idegen, vándor, kivándorolt). Nép, amely az ÓSZ-i kor legnagyobb részében Palesztina ún. filiszteus-síkságán lakott (2Móz 15,14; Ézs 14,29.31; Jóel 3,4); területük északról délre Joppétól Gázáig terjedt, és öt nagy város volt rajta: Asdód, Gáza, Askalon, Gát és Ekron (Józs 13,3; 1Sám 6,17); Káftorból származnak (Jer 47,4; Ám 9,7), ami jelentheti Krétát vagy az Égei szigeteket; nem sémiták, talán árják, akik a bírák korában özönlöttek seregestől Palesztinába; végül egész Kánaán (2) ettől a Földközi-tenger partján húzódó keskeny sávtól nyerte a nevét, ahol a filiszteusok éltek: Palesztina; magukkal hozták a fémek földolgozásának ismeretét, amellyel az izráeliták csak Dávid idejében ismerkedtek meg, ezért uralkodtak a filiszteusok bizonyos vonatkozásban Izráel fölött egész Dávid idejéig (Bír 13,1). A filiszteusok uralma alól több hős hozott szabadulást: Sámgár (Bír 3,31), Sámson (Bír 13–16) és Sámuel (1) (1Sám 7,1–14); Jónatán (2) is legyőzte őket (1Sám 14), Dávid pedig uralma alá hajtotta őket (1Sám 17–18); az ország kettészakadása után visszanyerték hatalmi helyzetüket (1Kir 15,27; 2Krón 21,16; 28,18); Szargon (Kr. e. 722–705) egy részüket fogságba vitte és országukban asszír helytartót hagyott hátra.
